Az építőipari gépek lánctalpas alvázának gyártási folyamatában az egész alvázon és a négy keréken (általában a lánckerékre, az első feszítőgörgőre, a lánctalpgörgőre és a felső görgőre utalva) az összeszerelés után elvégzendő futásteszt kulcsfontosságú lépés az alváz megbízhatóságának és tartósságának biztosítása érdekében. A futásteszt során a következőkre kell összpontosítani:
I. Felkészülés a teszt előtt
1. Alkatrészek tisztítása és kenése
- Alaposan távolítsa el az összeszerelési maradványokat (például fémtörmeléket és olajfoltokat), hogy megakadályozza a szennyeződések bejutását a készülékbe, és a súrlódás miatti rendellenes kopást.
- A mozgó alkatrészek, például a csapágyak és a fogaskerekek megfelelő kenésének biztosítása érdekében használjon speciális kenőzsírt (például magas hőmérsékletű lítium alapú zsírt) vagy kenőolajat a műszaki adatoknak megfelelően.
2. A telepítés pontosságának ellenőrzése
- Ellenőrizze a négy kerék összeszerelési tűréseit (például koaxialitás és párhuzamosság), ügyelve arra, hogy a hajtókerék elmozdulás nélkül illeszkedjen a sínhez, és hogy a vezetőkerék feszessége megfeleljen a tervezési értéknek.
- Lézeres beállító eszközzel vagy mérőórával ellenőrizze a feszítőgörgők és a lánctalp-összekötők közötti érintkezés egyenletességét.
3. Funkció Előzetes ellenőrzés
- Az összeszerelés után a fogaskerék-láncot először kézzel forgassa meg, hogy ne akadjon el, vagy ne halljon rendellenes zajt.
- Ellenőrizze, hogy a tömítő alkatrészek (például O-gyűrűk és olajszimeringek) a helyükön vannak-e, hogy megakadályozzák az olajszivárgást bejáratás közben.
II. Főbb ellenőrzési pontok a tesztelés során
1. Terhelés és üzemállapot szimuláció
- Fokozatos terhelés: Kezdetben alacsony terheléssel (a névleges terhelés 20%-30%-a) és alacsony sebességgel kezdjük, fokozatosan növelve a teljes terhelés és a túlterhelés (110%-120%) feltételeit, hogy szimuláljuk a tényleges műveletek során előforduló ütőterheléseket.
- Komplex terepszimuláció: Állítson be olyan forgatókönyveket a tesztpadon, mint a bukkanók, emelkedők és oldalirányú lejtők, hogy ellenőrizze a kerékrendszer stabilitását dinamikus terhelés alatt.
2. Valós idejű monitorozási paraméterek
- Hőmérséklet-monitorozás: Az infravörös hőmérők figyelik a csapágyak és a sebességváltók hőmérséklet-emelkedését. A rendellenesen magas hőmérséklet elégtelen kenésre vagy súrlódási interferenciára utalhat.
- Rezgés- és zajelemzés: A gyorsulásérzékelők rezgési spektrumokat gyűjtenek. A nagyfrekvenciás zaj rossz fogaskerék-kapcsolásra vagy csapágykárosodásra utalhat.
- Láncfeszesség-állítás: Dinamikusan figyeli a vezetőkerék hidraulikus feszítőrendszerét, hogy megakadályozza a lánc túl laza (csúszás) vagy túl szoros (növekvő kopás) befutása során.
- Rendellenes hangok és változások: Bejáratás közben figyelje meg a négy kerék forgását és a lánctalp feszességét több szögből. Ellenőrizze, hogy van-e bármilyen rendellenes változás vagy hang, hogy pontosan és gyorsan megtalálja a probléma helyét vagy okát.
3. Kenési állapotkezelés
- Az alváz üzemeltetése során időben ellenőrizze a zsír utántöltését, hogy megakadályozza a zsír magas hőmérséklet miatti romlását; nyitott fogaskerekes váltó esetén figyeljen az olajfilm bevonatára a fogaskerék felületein.
III. Ellenőrzés és értékelés tesztelés után
1. Kopásnyom-elemzés
- Szerelje szét és ellenőrizze a súrlódó párokat (például a feszítőkerék perselyét, a hajtókerék fogfelületét), és figyelje meg, hogy a kopás egyenletes-e.
- Rendellenes kopás típusának meghatározása:
- Gödrösödés: rossz kenés vagy elégtelen anyagkeménység;
- Lepattogzás: túlterhelés vagy hőkezelési hiba;
- Karcolás: szennyeződések jutnak be, vagy a tömítés meghibásodik.
2. Tömítési teljesítmény ellenőrzése
- Végezzen nyomáspróbákat az olajtömítés szivárgásának ellenőrzésére, és szimuláljon sáros vízkörnyezetet a porállóság tesztelésére, hogy megakadályozza a homok és a sár bejutását, és a csapágy meghibásodását a későbbi használat során.
3. A főbb méretek újramérése
- Mérje meg a főbb méreteket, például a keréktengely átmérőjét és a fogaskerekek kapcsolódási hézagát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy azok nem lépték túl a tűréshatárt futás után.
IV. Speciális környezeti alkalmazkodóképességi vizsgálatok
1. Extrém hőmérsékleti tesztelés
- Ellenőrizze a zsír kicsapódásgátló képességét magas hőmérsékletű környezetben (+50 ℃ és felette); tesztelje az anyagok ridegségét és a hidegindítási teljesítményt alacsony hőmérsékletű környezetben (-30 ℃ és alatta).
2. Korrózióállóság és kopásállóság
- A sópermet-tesztek part menti vagy jégmentesítő szeres környezetet szimulálnak a bevonatok vagy bevonatrétegek korróziógátló képességének ellenőrzésére;
- A porvizsgálatok igazolják a tömítések kopás elleni védőhatását.
V. Biztonság és hatékonyság optimalizálása
1. Biztonsági intézkedések
- A próbapad vészfékezéssel és korlátokkal van felszerelve, hogy megelőzze a váratlan baleseteket, például a tengelytöréseket és a fogak törését a bejáratás során.
- A kezelőknek védőfelszerelést kell viselniük, és távol kell maradniuk a nagy sebességgel forgó alkatrészektől.
2. Adatvezérelt optimalizálás
- A bejáratási paraméterek és az érzékelőadatok (például nyomaték, fordulatszám és hőmérséklet) alapján az élettartam közötti korrelációs modell létrehozásával a bejáratási idő és a terhelési görbe optimalizálható a tesztelés hatékonyságának növelése érdekében.
VI. Iparági szabványok és megfelelőség
- Betartani az olyan szabványokat, mint az ISO 6014 (Földmunkagépek vizsgálati módszerei) és a GB/T 25695 (Lánctalpas építőgépek alvázainak műszaki feltételei);
- Exportberendezések esetében be kell tartani a regionális tanúsítási követelményeket, például a CE és az ANSI szabványokat.
Összefoglalás
A lánctalpas alváz négygörgős futástesztjét szorosan össze kell kapcsolni az építőipari gépek tényleges munkakörülményeivel. Tudományos terhelésszimuláció, pontos adatmonitorozás és szigorú hibaelemzés révén biztosítható a négykerék-rendszer megbízhatósága és hosszú élettartama összetett környezetekben. Ugyanakkor a teszteredményeknek közvetlen alapot kell nyújtaniuk a tervezés fejlesztéséhez (például anyagválasztás és tömítőszerkezet optimalizálása), ezáltal csökkentve az értékesítés utáni meghibásodási arányt és növelve a termék versenyképességét.